Hohkönigsburg, a Rajna- menti középkori várépítészet tökéletes példája

2018. április 22.

Hohkönigsburg/Haut- Koenigsbourg a 20. század elején II. Vilmos német császár megbízásából – több évszázados pusztulást követően – nyolc éven át tartó renoválási időszak után visszanyerte régi szépségét.

Ha már Strassburgban jár az ember, akkor érdemes az ugyancsak Elzászban, Strassburgtól mintegy 60 km-re található Hohkönigsbourgot felkeresni.

Hohkönigsburg a Rajna – menti középkori várak egyik legszebbike és az évi 600.000 látogatójával talán a legnépszerűbb is.

  • Hohkönigsburg

Oklevelek tanúsága szerint először 1147-ben a német Hohenstaufenek uralkodása alatt épült itt vár, ami néhány évtizeddel később a Koenigsburg nevet kapta. 1465-ben azonban ez a vár megsemmisült. Miután a Habsburgok a területet hűbérbirtokként a Tierstein családnak adták, azok 1500 körül – az egykori vár helyén – egy másik kővárat építettek. Ez lett Hohkönigsburg, ami bő egy évszázadon át kitűnően állta az ellenség támadásait.

j


A harminc éves háború során, 1633-ban, azonban a svédek a várat nemcsak bevették és kirabolták, hanem fel is gyújtották. Ezt követően a leégett vár romjai 200 évig állt gazdátlanul. 1862-ben került műemlékvédelem alá, három évre rá pedig a közeli Sélestat városka tulajdonába.
A város a romok egy részét megpróbálta megóvni a további enyészettől, egy részleges állapotmegtartás volt a cél, viszont sajnos anyagi helyzete nem tette lehetővé a vár renoválását.
Miután Francaiország a francia- porosz háborút elvesztette, a franciáknak nem csak 5 milliárd frank kárpótlást kellett fizetniük, hanem egyúttal Elzászt és Lotharingiát is át kellett engednie I. Vilmos porosz királynak és német császárnak. Mivel már Elzász úgyis német fennhatóság alatt állt, 1899-ben Sélestat városi tanácsa úgy döntött, hogy a még akkor is tekintélyes méretű várromot II. Vilmos német császárnak ajándékozza.

Vilmosnak pedig nagy tervei voltak vele. Se az időt, se a pénzt nem sajnálta rá; egy hatalmas, a középkori német lovagi kornak emléket állító múzeumot kívánt itt létrehozni. A császár a renoválási munkák megtervezését, irányítását Bodo Ebhardt német építészre bízta, aki jelentős tapasztalatokkal rendelkezett középkori építészet területén. Az építész legfőbb célja volt az építmény 16. századi állapotának visszaállítása. Ezért próbált minden egyes eredeti falat megmenteni, levéltári anyagokat, éppen maradt 16. századi várakat tanulmányozott, hogy a munka befejeztével Hohkönigsburg minél korhűbb legyen. A vár ünnepély “felavatására” 1908 tavaszán hatalmas ceremónia keretében került sor. Az építmény korhű berendezése az 1904-ben alakult, mintegy 400 tagot számláló, építészekből, régészekből, egyetemi tanárokból álló Hohkoenigsburgi szövetség feladata volt. A várat német, osztrák és svájci területekről összegyűjtött bútorokkal, fegyverekkel rendezték be, és a hivatalos átadás előtt négy évvel, 1904- től belépőjegy megfizetése ellenében látogathatóvá tették a várat.

Hohkönigsburg 1919-ben, az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződést követően került vissza Franciaországhoz. A vár 1993 óta ismét műemlékvédelem alatt áll, illetve ugyanebben az évben újabb felújítási munkálatok zajlottak itt.

Mielőtt hazaindultunk volna, megálltunk Hohkönigsburg lábánál fekvő Kintzheimban egy késői ebédre. Kintzheim főutcáján végigmenve, nagyon sok régi fagerendás házban vendéglátó egység működik. Mi a Jenny-be tértünk be és két elzászi ételt választottunk.

Elzászi hagymatortát salátával és Beackeoffa-t, azaz háromféle húst, zöldségkörettel agyagedényben megfőzve.

Zárásképpen néhány romantikus kép Kintzheim fagerendás házairól.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.