Miért éppen Porto? Portugália második legnagyobb városa, amit sok napsütés, vidám és segítőkész emberek, baráti árak, magával ragadó atmoszféra és csodálatos látnivalók jellemeznek.
Elég ha csak Porto utcáin sétálsz, vagy egy a helyiek által látogatott kávézóba beülsz és máris megérint a portugál életérzés.
2017 márciusában négy napot töltöttünk Portóban. Annak ellenére, hogy Porto Portugália második legnagyobb városa, gyerekkel is teljesen élvezhető, hiszen folyó- és tengerparttal egyaránt rendelkezik, továbbá kulturális látnivalókban és egyéb turisztikai látványosságokban gazdag. Gyerekesek számára az is szempont lehet, hogy a látnivalók koncentráltan találhatóak.
Adatok:
Utazás időpontja: 2017. március 11-14.
Indulás: Luxemburgból Ryanair fapados járatával Portóba.
Érkezés: Portói reptér
Repülés időtartama: 2 óra 35 perc
Repülőjegy ára (nagyméretű feladott poggyász nélkül): 112,54 euró három emberre oda-vissza.
Szállás: NH Collection a belvárosban.
Autóbérlés: Itt nem béreltünk autót, tömegközlekedést választottuk. Aki a városban marad, annak felesleges autót bérelnie. Tömegközlekedéssel minden jól megközelíthető.
A reptérről húszpercenként járó hév bevisz a belvárosba. A reptéren lévő Tourinform irodában lehet jegyet kapni rá vagy automatából venni. A reptéri Tourinformban bankkártyát nem fogadnak el, csak készpénzt. Nesze neked 21. század és turizmus.
Mi háromnapos Andante Tour kártyát vásároltunk, ami érvényesítést követően 72 óráig érvényes buszra, hévre. Így ez arra az 500-as emeletes buszra is jó, ami a városnéző buszok útvonalán jár és a legfontosabb látnivalók mellett visz el. Potyázni nem érdemes, mert vannak ellenőrök.
A portói kirándulásunk egy kis nehézséggel indult. Egész héten azon izgultam, hogy Kolos le ne betegedjen, mert voltak ráutaló jelek, neki semmi baja nem lett hála az égnek, én viszont utazás előtti éjszaka belázasodtam. Soha jobbkor. A gépünk 10.00-kor indult, de 07.00-kor még kérdéses volt, hogy ki tudok- e mászni az ágyból. Végül gyógyszer segítségével, ha acélos nem is lettem, délutánig túléltem.
Aztán míg a fiúk az első portói délutánt a hotel uszodájában töltötték, majd egy belvárosi csavargással összekötött fagyizással, én feküdtem a hotelszobában és a CNN félóránként ismétlődő híreit bámultam. Ekkor tudtam meg, hogy minden idők legnagyobb éhínsége fenyeget Afrikában és hogy Indiában van egy olyan szektás törzs, aki emberhúst is eszik, valamint kakival dobálják egymást, ja meg, hogy a Fehér Ház kertjébe valami retardált beszökött. Szóval nem a legjobb kezdés volt számomra. Csak abban tudtam bízni, hogy másnapra jobban leszek.