2017. szeptember 18.
Gibraltár egy nagyon különleges hely Hispániában. Kicsit angol, kicsi spanyol. Ahol a hivatalos nyelv angol, de a helyi lakosok nagyrésze az angol mellett beszél spanyolul is.
A nyaralásunk legjobban várt helyszíne. Már 07.00-kor a hotel éttermében gyűrtük lefele a gyors reggelit, hogy minél hamarabb indulhassunk a Jereztől kicsit több, mint 100 kilométerre lévő Gibraltárba. A bő egyórás autóút pedig tökéletes volt arra, hogy újra átbeszéljük, hogy miket fogunk csinálni, hogyan viselkedünk fent a sziklán.
Ahhoz, hogy ez a látogatás egy csodálatos élmény legyen és ne egy merő kínszenvedés, érdemes alaposan felkészülni rá. Mire kell odafigyelni.
- Az autó hol lesz letéve?
Talán érdemesebb még a spanyol oldalon, La Líneában letenni. Noha mi Gibraltárban láttunk üres parkolókat, még a Cable car mellett is, viszont figyelni kell rá, hogy több helyen csak pár órát lehet parkolni; továbbá a határon dugó van. A parkolás se angol, se spanyol részen nem olcsó.
Mi az autót a spanyol oldalon, Santa Bárbara parkolóban tettük le. http://parkingstabarbara.es/galeria.html. Ez közvetlenül az angol- spanyol határ melletti La Líneában található és egész napra 15,60 euróba kerül.
- Útlevél vagy személy igazolvány kéznél legyen, mert a határon ellenőrzik. És visszafele szúrópróbaszerűen csomagokat is.
- Érdemes minél korábban Gibraltárba érkezni. A Cable car állomás, ahonnan kabinos felvonóval fel lehet jutni a csúcsra, 9.30-kor nyit.
- Amennyiben valaki gyalog jön le a csúcsról, ajánlott megfelelő mennyiségű inni és ennivalót magával vinnie. A hegyen lévő kiszolgáló egységek nagyon drágák.
Szóval mi La Líneában letettük az autót, és elindultunk a 100 méterre lévő határ irányába. Míg sokan az autós dugóban álltak (a képen nem jön át a káosz), mérhetetlen élvezet volt a határon csak úgy gyalogosan átlibbenni.
A határon átkelve jobboldalon található egy supermarket, aki nem készült élelemmel a csúcstámadásra, annak javasolt ide betérnie és feltankolnia.
Illetve van még egy ok, amiért érdemes gyalog átmenni Spanyolországból Gibraltárba, lehet reptéri kifutópályán ácsorogni.
Amikor jön egy repülőgép, akkor hagyományos közlekedési lámpa pirosra vált, sorompókat lezárják, amíg a gép el nem gurul ott.
Gibraltár angol fennhatóság alatt álló 6,7 négyzetkilométernyi alkotmányos királyság. Egyik oldalon a tenger, másik oldalon Spanyolország öleli át. Nagy-Britannia tengerentúli területe, uralkodója II. Erzsébet angol királynő, de van saját parlamentje, miniszterei, sőt még saját pénzneme is, a gibraltári font. De euróval is tökéletesen lehet boldogulni. Annyi, hogy figyelni kell, mert az árak sokszor csak fontban vannak kiírva.
Maga Gibraltár többnapos történet. Aki csak egy napot szán rá, mint mi, az csupán ízelítőt kap belőle. Nekünk konkrétan megfogalmazott céljaink voltak: a Gibraltári- sziklacsúcsra felvonóval feljutni, és a hegy keleti oldalán legyalogolva, megtekinteni a látnivalókat. A szikla csodálatos atrakciókkal várja a turistákat: többek között pazar kilátással, szabadon grasszáló, szórakoztató majmokkal, múzeumokkal, cseppkőbarlanggal.
Feljutás a sziklára
A Gibraltári szikla tetejére három módon lehet feljutni. 1. A Cable car előtt sorakozó minibuszokkal 2. Gyalog. 3. Kabinos felvonóval (Cable car)
- A felvonó előtt (is) sorakoznak a fehér kis minibuszok, a sofőrök szólítgatják lefele az embereket és ahogy körülbelül megtelik a jármű, úgy indulnak a hegyre felfele. Ezt a megoldást csak akkor választanám, ha idős lennék és/ vagy mozgásszervi betegség nehezítené az életem.
Miért nem javaslom:
- A hegyen több turisztikai pont is található, de a busz nagyon kevés helyen áll meg.
- Azokon az állomásokon, ahol megáll, időnyomás van, a sofőr megmondja, hogy mennyi ideig lehet nézelődni. A turisták kiszállnak, lőnek pár fotót, vagy kutyafuttában megnézik a cseppkőbarlangot és ennyi. A legtöbb időt a buszban töltik.
- Bizonyos állomásokon eszement dugó van, a kisbuszok annyira feltorlódnak, hogy nem tudnak egymástól tovább menni. És hiába érnek vissza a turisták időben az egyik buszhoz, ha az előtte lévő busz még a hiányzókra vár, az egész sor beragad. A cseppkőbarlangnál ijesztő volt a káosz, még gyalogosan is…..
- Aki gyalogosan akar feljutni, annak egy 412 méter magas hegyet kell megmásznia, aszfaltozott úton. Közepesen edzetteknek sima ügy. Mi Kolos miatt nem vállalkoztunk erre.
- A mi választásunk a kabinos felvonóra esett. Nem olcsó, nem is túl élvezetes, de kisgyerekkel a legjobb megoldás.
Cable car
A Cable car állomáson kétféle pénztár van. Egy azoknak, akik helyben veszik meg a jegyet, a másik az előre online megvásárolt jegyeseknek. Mi előre megvettük, és jobban is jártunk így. A pénztárban senki nem volt előttünk, viszont, akik helyben akartak jegyet venni, azoknak már egy hosszabb sorban kellett várakozniuk. (Kora délután pedig, amikor az egyik pontról letekintettünk, akkor láttuk, hogy már az utcán, fentről teljesen kivehető módon, állt a hatalmas sor)
Többféle jegytípusból lehet választani (http://gibraltarinfo.gi/en/tickets/):
- Egyútra szóló jegy (felnőtt: 12,50, 5 év feletti gyerek: 6 Euró)
- Oda- vissza érvényes jegy (felnőtt: 14,50, 5 év feletti gyerek: 6 Euró)
- Kombinált jegy (felvonó+ természetvédelmi területen található látnivalók megtekintésére szóló jegy; felnőtt: 22 euró, 5 év feletti gyerek: 13,50 euró)
A kombinált jeggyel ingyenesen megtekinthető a St. Michael- barlang, Great Siege (Nagy ostrom) alagutak, a mór vár, valamint a 100 tonnás ágyú. Amennyiben valaki ezeket a attrakciókat is meg akarja nézni, mindenképpen kombinált jegyet vegyen, mert a belépők külön-külön megvéve nagyon drágák.
A Cable car 412 méter magasra visz fel, kevesebb, mint 6 perc alatt. A kabinban heringeskedés van, az ölemben lévő Kolos meg is jegyezte, hogy fárasztó ez a tömegelés, a kilátásért nem érdemes jópozíciós harcot vívni, mert felérkezve csodálatos látvány tárul elénk bármelyik irányba. (Sokszor egyébként nem is a jegypénztári sorbanállás időigényes, hanem míg a pénztártól bejutunk egy kabinba.)
Ha Gibraltár- szikla, akkor majmok
Gibraltár egyik legnagyobb vonzereje a szabadon kószáló majmok. A Gibraltár- sziklán bármikor, bárhol felbukkanhatnak.
Utazásunk előtti hetekben Kolossal nagyon sokat beszélgettünk az ottani majmokról, szokásaikról, mit szeretnek és hogy mi zavarja őket. Egyébként a Cable car állomáson is hasznos a szabályokat tanulmányozni.
A majmok kíváncsiak, de nem agresszívek. Ha valakit támadás ér, akkor az alapján amiket láttam és a parkfelügyelők szerint szinte 99%, hogy a turista hibája. Nem szabad teljesen közel menni hozzájuk, nem szabad simogatni, vagy bármilyen módon idegesíteni őket. Nem szabad enni, se inni, de még táskában kotorászni sem. Egy zacskó csörrenés, egy zipzár húzás, és a semmiből azonnal ott teremnek. Mindenünk zipzárral zárható táskában legyen, szabadon nyíló oldalzsebbe, hálóba semmit sem szabad pakolni. Ugyanez vonatkozik a babakocsikra is.
Amennyiben valaki megsérül, tehát a majom, megkarmolja vagy megharapja, akkor azt azonnal jelenteni kell és utána tetanusz szurit kérni. Ezek a balesetek, az általam megkérdezett parkőrök szerint ritkák, de vannak, és általában azért történnek, mert a turista elővesz valamit, amit a majom meg akar szerezni, oda ugrik, a turista megijed, elkezd csapkodni, erre a majom szintúgy megijed, védekezik, tehát harap és/ vagy karmol. Mi felkészültek voltunk, úgymond szabálykövetők és még így is részünk volt két vicces atrocitásban. De erről később.