2017. szeptember 18.
Marokkóban és Algériában őshonos berber makákók Európában egyedül Gibraltáron élnek szabadon. A hímnemű egyedek kb. 15-17 évig élnek, míg a nőstények néhány évvel tovább. A kihalással fenyegetett fajok vörös listáján veszélyeztetett státuszuk van.
A St. Michael barlangból kijőve hatalmas tömegbe és irtózatos minibuszos káoszba csöppentünk. Gyalog alig bírtuk átverekedni magunkat a barlang utáni két kanyaríven. Na itt éreztem, nem először, de annál erősebben azt, hogyha fizetnének sem választanám a kisbuszos sziklanézést. Miután kijutottunk a hangosan magyarázó, dudáló sofőrök okozta zűrzavarból, megkönnyebbülten sétáltunk az Apes Den felé, ahol a berber makákók tanyáznak.
- Apes Den, ahol a berber makákók tanyáznak
A parkőrök a sziklán élő összes majmot nyilvántartják, akik minden évben megkapják a megfelelő oltásokat. Ezenkívül minden nap hatalmas mennyiségű friss gyümölccsel, zöldséggel etetik őket. Amikor ott voltunk, akkor a 146 felnőtt és 25 gyerekmajom alkotta a kolóniát. A vizsgálat után a parkőrök jutalomként mogyoróféléket adnak a majmoknak, ami az ő édességük.
Miközben egyik látványosságtól haladtunk a másik felé, közben azt gondoltam, hogy maga a hegyoldali séta önmagában egy maradandó, csodaszép élmény. Volt megfelelő mennyiségű inni- és ennivalónk, kellemes 30 fok körüli hőmérséklet (nem mondom, hogy nem izzadtunk, de simán bírható volt), csodálatos kilátás és fel- felbukkanó majmok.
Az Apes Den utáni következő állomásunk a Great Siege Tunnels volt.
5. Nagy Ostrom Alagút (Great Siege Tunnels)
A Great Siege alagutak egy hatalmas labirintusszerű alagútrendszer, ami védelmi funkcióval rendelkezett. A látogatható részeken, minden egyes vájatban korhű jelenetek tárulnak elénk.
Az alagút kézzel, kőtörőkalapáccsal, feszítővassal és lőporos robbantásokkal történő ásása, vájása 1782 tavaszán vette kezdetét. Eleinte lassú tempóban: 18 ember 5 hét alatt 25 métert jutott beljebb. Az alagút a második világháború alatt lett jelentősen hosszabb, akkor hetente 55 méterrel bővült.
Amikor ide betértünk, sokáig egyes egyedül voltunk az egész alagútrendszerben, de később is csak néhány ember szállingózott be. Ennek két oka lehetett: a fizetett minibuszosok nem tudnak bejönni, mert a idegenvezető/sofőrök nem adnak ennyi időt, illetve, ha valaki nem vett Nature Reserve jegyet még lent, akkor a látnivalókhoz már csak a helyszínen megvehető jegyekhez tud hozzájutni, borsos áron. A kombinált vagy Nature Reserve jeggyel ingyen megtekinthető. Egy gyorsított változatban 1,5 órát töltöttünk bent.
Sajnos nem tudtunk több időt bent tölteni, mert mindenképpen látni szerettünk volna egy repülőgép landolást. Míg a gépre vártunk addig szédítő magasságból gyönyörködtünk a kilátásban, Kolos ágyúzott és közben egy majom is ott termett.
6. Repülőgép landolás
A gibraltári reptér az elhelyezkedésének köszönhetően az egyik legérdekesebb Európában. A Great Siege Tunnelnél lévő kilátópont éppen tökéletes egy landolás végigkövetéséhez. És 16.30-kor megjelent a repülőgép, aminek az érkezésére vártunk.
Ezt követően már csak a mór vár volt hátra, így szépen elindultunk hozzá lefelé.
Aztán az egyik kanyarban azt hittük, hogy egy kíváncsi majom áldozatai leszünk, Kolosunk a délelőtti támadási kísérletre emlékezve, sapkáját erősen szorította…
De végül kiderült, hogy a majom csak a kilátásra utazott. Imádnak lefele nézegetni…
6. Mór vár
Mivel a kombinált jegyben benne van a vár ingyenes megtekintése és utunk amúgy is mellette vitt el, így bementünk. De semmiképpen nem sorolnám a “Must See” programok közé, a legjobb szándékkal sem. A kilátás szép, de ez a szikla bármelyik pontjáról elmondható, viszont a puritán romok számomra nem nyújtottak élményt. A mór vár valójában a Hódolat elnevezésű üres toronyból áll, előtte picike, elhanyagolt halas(?) tavacska és egy ágyú. A hely iránti érdektelenségemet mutatja, hogy egyetlen egy képet sem csináltam itt.
A gibraltári utolsó percek
A nap lezárásaként végigsétáltunk Gibraltár Fő utcáján, ahol ettünk egy drága és nagyon rossz olasz fagyit.
Aztán irány vissza az angol- spanyol határhoz.
Tökéletes időjárás, szédítő kilátás, csodálatos látnivalók, Kolos kitűnően bírta és iszonyatosan élvezte. Azt hiszem, hogy a gibraltári kirándulásunk az egyik legcsodálatosabb és legemlékezetesebb élményeink közé került be.